Manowar - Gods Of War

A lemezelőzetes EP -ről már korábban írtam, és ott csak annyi problémám volt, hogy nehezen fedeztem fel zenét a hősi eposzok között.

Most végre megérkezett a nagylemez, nagyon sok rajongó várta már, hogy a vitézek mivel is rukkolnak elő. Az irányvonalat korábbi lemezükön és nyilatkozataikban már kijelölték, nagyzenekari szimfonikus csatadalokat akarnak írni mostanában.

Hát mit is mondjak nekem ez annyira nem jön, be (hol van már a Kill With Power...), de nézzük miről is van szó.

A borító a szokásos Manowar klisé, nem fog elütni a polcon lévő többi darabtól, ugorjunk a zenére.

A lemezt egy 6 és fél (!) perces nagyzenekari instrumenstruális intro vezeti fel, amiben a Manowar zenekart egyáltalán nem hallani, talán Karl Logan játszik a szintetizátoron, de inkább a klasszikus hangszereké a főszerepet. Háttérben időnként gyenge kórusok tűnnek fel. Jó lesz intronak majd a koncertekre, csak kérdés nem alszanak-e el a rajongók.
(3/10)

Azt hittem végre a húrokba csapnak a fiúk a The Ascension-ben, de továbbra is folytatódik a lassú, epikus szimfonikus fos folyás. A dal felétől egy narrátort hallhatunk, aki elmeséli nekünk hogy miről is lesz szó az elkövetkezendő 1 órában. Eric Adams, szép balladát fűz a nóta végére.
(2/10)

Talán egyetlen zenekar sincs a Földön, aki ennyi dalt írt volna a királyokról, persze erre a lemezre is felkerült a királyok királya. King Of Kings. Semmi új nincs ebben a dalban, aki még visszaemlékszik mondjuk a Kings Of Metal-ra, vagy a Triumph Of Steel-re, azokon a lemezeken hangról hangra megtalálja a párját ennek a dalnak. Gyorsan a srácok letekerik a nóta felét, majd megint egy narrátor emlékeztet minket a hősök tetteire, Eric lassú betétje következik, majd Karl szokásos gyors szólója, az alapritmus ugyanaz, amit a Manowar játszik 20 éve. (5/10)

Egy férfikórus következik a XIII. századból, mely nagyon gyönyörű, Eric vezeti, de ezen kívül semmi nem történik egyéb. Army Of The Dead Pt1. Arra azért figyeltek a fiúk, hogy legyen itt is brothers, kings no meg heroes...(3/10)

A Sleipnir elején bevágtatnak a 8 lábú lovak, a halottak testéért, hogy azokat Valhallába szállítsák (köszönet az olvasónak az infoért). A dal felétől elindul a megszokott Manowar kattogós (kétlábgépes) alap és Eric suttogó vokálja ül erre rá. A hősi kórusok a háttérben elmaradhatatlanul jelen vannak. Dallamokat hoz Eric Adams, mindenféle megerőltetés nélkül, Karl pedig egy nagyon laza szólót tesz bele. Az utolsó 3 perc, a refrén ismételgetéséből és egy közönségénekeltetésnek szánt részt tartalmaz. (6/10)

Talán most érzem, hogy elindult a lemez, Loki God Of Fire, hozza vissza a régi szép időket, legalábbis az elején. Fenyegető ének, és tömény dallamok. Első dal ami tetszik a lemezen. Eric is végre énekel és azt a sok hangszínt kihozza megából ami benne van. A tempó is inkább a középtempó felé közelít, nem a szokásos Manowar dara. (9/10)

Eric Adams perceit hozza a lassú, temetési dalhoz hasonlító valami, igazából sok itt sem történik, kis dobpergetések és egy Karl szóló a közepén, ami azontúl, hogy jól illik a nótához elég jellegtelen lett. Epikus dal, ami rendkívül unalmas. (4/10)

Az Odin mese következik a lemezen, melyhez persze tartozik egy nagyzenekari intro Overture To Odin is, nem tudtam sok különbséget felfedezni a lemez introhoz képest. Hosszú, unalmas, és ebben sem történik semmi. (2/10)

Persze, hogy teljesen megértsük miről is szól az Odin történet, egy narrátor bácsi torzított hangon elmagyarázza nekünk (The Blood Of Odin) majd négy percen keresztül, gyenge számítógépes effektekkel kísérve. Vártam, hogy mikor jön a zene, sajnos elkerültük egymást. (1/10)

A Sons Of Odin-al kezdődik el a zenejátszás igazából, de itt is nagyon visszafogva. Eric suttogó éneke, és egy tök primitiv alapriff valamint az elmaradhatatlan kardcsörgések és kórusok a háttérben. A dal második része sem tudja lekötni igazából a zenére vágyó rajongót, mert az epikus férfikórusos csatadalokból már tele van a padlás. (4/10)

Aztán következik a mélypont a lemzen (Glory Majesty Unity), ahol valami fogadalomszerűséget tesznek a lovagok a narrátorbácsinak, semmi nem történik csak ismételgetik a fogadalmat, csillogó nagy kék szemmel és teljes hittel. (1/10)

A lemez címadó dalához érünk Gods Of War-hoz, ahol a nagyzenekar jön elő ismét amit a zenekar szépen kísér a fémhúrokon. Olyan az egész mintha egy filmzenét hallgatnék, két perc után Eric magához ragadja a mikrofont és a harcos, epikus énekhangját veszi elő, amikor elmondja a szöveget nekünk éneklés helyett. Igazi epikus mű, kórusokkal, és lábdobogással, mintha egy hadsereg vonulna át rajtunk. (7/10)

A lemezen először kerül elő a Hammond, Army Of Dead pt2), nagyon szépen szól, a hősökre emlékezhetünk itt a zenekarral Eric vezetésével. (6/10)

Egy érdekes felvezetéssel, nyávogó gitárral indul az Odin, hasonló szerzemény mint a Loki, végre van zene is, és kellemes dallamos, középtempós. (7/10)

A halhatalanok hadseregét már megénekelték egyszer a fiúk, így a mostani lemezre már csak a halhatatlan harcosok himnusza kerülhetett fel. Hymn Of The Immortal Warriors. A Szokásos szintihangokra énekel Eric, epikus, nagyívű a halhatatlan harcosokat dícsőítő sorokat. (7/10)

Persze a Manowar arról is híres volt, hogy cukkolja a többi zenekart, illetve próbálja meggyőzni a földkerekség összes emberét, hogy az a true amit ők játszanak. Erre már több himnusz is született korábban, most is bonus dalként készült egy ilyen. Jó lesz koncertre, a lemezen tök unalom és fárasztók már ezek a frázisok, hogy "játsszuk a metal hangosabban mint a pokol...", "emeljük az magasba a kezünket", stb... (5/10)

Csak egy kérdés maradt bennem a végére, a fiúk ezt a sok baromságot tényleg elhiszik és komolyan gondolják, vagy ez csak egy módszer a megélhetésre? Fura az is, hogy a 70 perces lemezen kb összesen 20 perc zene található, a többi mind narráció, hőstettek mesélése, pózolás, kardcsörgetés, lónyerítés. Emberek, inkább megnézem a Gladiátor DVD-t ha erre vagyok kíváncsi, és még képi élményt is kapok mellé.

A Gods Of War a lemezről meghallgatható a HALLGASS BELE rovatban.

A Manowar az egyik kedvenc zenekarom (volt). A probléma csak annyi ezzel a zenekarral, hogy a 80-as évek közepén kifújtak a témából, és mára már rettentő unalmasak ezek a harci témák, amellett a lemezeiken egyre kevesebb a zene és egyre több a pózolás. Én zenét szeretnék hallgatni és nem mesét. (Jó lenne visszakapni végre a 80-as évek eleji Manowar-t)